Hogyan jut el az ember a kadarkától egy szerb vízilabda-döntőig

Tizenháromezer ember fújol, amikor nálunk van a labda. A mellettem ülő fiam ökölbe szorítja a kezét. És én arra gondolok: milyen érdekes helyzetbe hozott a bor szeretete megint.

Szeretek a borral foglalkozni! Nem csak azért, mert csodálatos dolog az alkotás öröme, hanem azért is, mert a bor sok-sok igazi találkozásra ad lehetőséget, élmények garmadáját szolgáltatja, lenyűgöző pillanatokat élhetek át általa.

2024. november 4-én találkoztam Ercsey Danival. Sok mindenről beszélgettünk, elvarázsolt az intelligenciája, a mondanivalójának és gondolkodásának sokszínűsége.

Nem sokkal később megjelent az első könyve, a Szindbád, melyet meg is rendeltem gyorsan – érdekelt Közép—Kelet-Európa borkultúrája, talán az egyik leghitelesebb forrásból. És a könyv tényleg kalandos képet tár elénk.

Kadarka – prokupac

Amikor a prokupacról olvastam a könyvben, mely a szerbek nemzeti kadarkájaként is jellemezhető, nem volt kérdés, hogy egyszer meg kell kóstolnom. Hiszen a kadarka Szekszárd méltán népszerű zászlósbora – én is készítek belőle bort, fajtabort. És szeretem. Ahogy nekünk a kadarka, nekik a prokupac: még nem elég figyelemmel kísért, de makacsul saját.

Pár hónappal később az AI az arcomba tolta a vízilabda-Európa-Bajnokság belgrádi küzdelmét. Hirtelen összeállt a kép: a nagyobb fiam vízilabdázik, én még életemben nem voltam rangos sporteseményen, és talán még prokupacot is kóstolhatok. Készen volt a terv! Meg is vettem a jegyet a döntőre – bízván abban (micsoda pozitív gondolkodás), hogy a mi fiainkat látjuk majd a vízben.

Így vagyok a lottóval is: öt évente veszek egy szelvényt mert érzem, hogy az az a nap, amikor nyerni fogok. Mondjuk ez eddig nem jött be.

Hogy milyen volt Belgrád? Cirill betűk, falfirkák, csodálatos ortodox templomok, rengeteg szemét, segítőkész és angolul jól beszélő emberek, sétálóutcába illő gasztrohelyek, lerobbant, ingyenes tömegközlekedés, vastagbetűs nacionalizmus. Olyan, mint egy borfesztivál: színes és izgalmas, mindemellett zajos és zavaros, csalódásokkal és meglepetésekkel teli. Meséljenek róla a képek.

És akkor vízilabda

És a döntő? Közel 13.000 szerb szurkoló között maroknyi magyarként nehéz volt elviselni azt, hogy bármikor hozzánk került a labda, tajtékzott, zúgott, fújolt szinte az egész stadion. Lehet, hogy ez nem egyedi jelenség, de abban a zajban nem a szabályok, hanem az ösztönök uralkodtak.

El tudjátok képzelni, hogy olyan feszültséggel teli volt a levegő, hogy elgondolkoztam azon, meg merjük-e kockáztatni a fiaink által dobott gólok után az átlagosnál nagyobb vehemenciájú örömujjongást. Megtettük, kicsit szabadságharcosnak képzelvén magunkat és támogatandó a vízben lévőket. Hogy ebből mennyi hallatszott? Semmi. Elvesztünk a szerb szurkolók érzelmi túlerejének sűrű dzsungelében.

A fiúk a vízben csodálatosan küzdöttek az ellenfél mellett a hely szellemével is, mely úgy éreztük kisziszeg a palack dugója mellett. Nincs egy rossz szavunk sem. Fiatal csapat, lesz ez még sokkal jobb és tisztelet azért, amit abban a másfél órában teljesítettek.

A katarzis élményt az a vehemens szerb szurkoló férfi nyújtotta, aki legnagyobb meglepetésemre a győzelmet követően hátrafordult és kezet fogott az egész családommal, megköszönve a nemes küzdelmet. Hihetetlen élmény volt.

Az az ember egyszemélyben testesítette meg azt, amit Szerbiából kaptunk a rövid túránk alatt.

Ezért a bor és nem más alkohol. Mert megtanít várni, elviselni a feszültséget, és felismerni az embert akkor is, amikor már nagyon távol került tőlünk.

Vízilabda Eb döntő 2026 eredmény, részt vevők

Szerbia-Magyarország: 10-7

Vogel Soma, Fekete Gergő, Manhercz Krisztián, Vigvári Vince, Angyal Dániel, Jansik Szilárd, Nagy Ádám – cserék: Nagy Ákos, Vismeg Zsombor, Varga Vince, Kovács Péter, Vigvári Vendel, Tátrai Dávid